vasárnap, július 13, 2014

A csipke a Szerelmem...

Szóval a csipke...az úgy volt, hogy 3 éve találkoztunk először igazán és olyan intenzitással, ami már meghatározó volt az életemben. Korábban néha összefutottunk egy egy ruhadarabon vagy anyukámnál, nagymamámnál de elmentünk egymás mellett,még csak meg sem hatott a másik látványa. Aztán amikor kismama voltam a második kislányommal,(2011.) valahogy a nagy facebookozás közepette felleltem Kankaleen és Évi műhelye oldalait és beütött a SZERELEM, így csupa nagybetűvel!...Nem tagadom, az utam kezdetét Nekik köszönhetem, mert egyszerűen nem tudtam betelni a munkájuk szépségével, a sok sok gyönyörűséggel amit varrtak. Azóta is Ők az a két hazai kézműves alkotó, akiknek a munkái kivétel nélkül hatnak Rám és évek óta imádom amit csinálnak. <3 Nehéz Tőlük elvonatkoztatni, hiszen a stílus szerelemé vált Nálam is, tehát a csipke, mint olyan állandó kellékem Nekem is, ahogy Nekik. :-) Hát így kezdődött és tart rendületlenül már 3 éve a mi nagy románcunk.
~

Hiszem, hogy a Hölgyek (és talán Urak) akik betérnek az én oldalamra, azonosulnak majd ezzel az érzéssel, mert én leginkább ezt ígérhetem Nekik, Nektek! Csipkét, csipkét és sok sok csipkét ezután is.


~



szerda, július 09, 2014

A Műhelyem...a Nyugalom Szigete



Évi műhelye felhívására úgy döntöttem kicsit gatyába rázom a blogomat...Köszönöm Évi a lehetőséget! <3

Szeretném Nektek bemutatni a varrószobát (www.facebook.com/Jasmine varrószobája) , ahol annyi minden készült már Nektek! <3

A kedvenc helyem a varróasztalom, ami a férjem nagymamájáé volt...Itt egyébként egyik berendezési tárgy sem új és ez határozottan célom volt, amikor belevágtunk a párommal a műhelyem létrehozásában...és bár az is igaz, hogy a berendezés folyamatosan változik (a neobarokk bútorok már a hálónkat díszítik) de a helyükre lépő bútorok szintén antik szerzemények.





Néhány éve szerettem bele a régi szépségekbe, legyenek azok textilek, bútorok, érzetek és érzések amiket keltenek...azelőtt csak modern dolgok érintettek meg. Magamon is meglepődve tapasztaltam 3 éve, hogy fenekestül felfordult Velem a világ és amit addig szépnek láttam, már semmit sem jelentett és a régi vált az értelemmé, a fontossá. :)



Szeretem végigsimítani a csipkék ráncait, a fa faragások formáit. Próbálom érezni a múltjukat és hiszem, hogy mellettem van és lesz jövőjük még sok sok évig!

Bízom benne a varrás, mint hobby, mint szenvedély és mint munka még sok sok évig ha nem örökké az életem része lesz ezen a helyen. 

Képekben a közelmúlt munkái: